A sorozat első részében a kezdetektől a mélyművelésű bányászat befejezéséig áttekintettük a borsodi szénbányászat történetét, a második részben néhány jelentős, a projektünk által érintett Közép-borsodi bánya múltját elevenítettük fel, amelyet most folytatunk.
Kazincbarcika
Sajókazinc határában, Herbolya mellett szenet találtak, 1852-ben a Czékus, a Kemény és a Vay család bányái saját ellátásra – szerény mennyiségű- szenet termelnek. Az 1890-es években egymás után nyitják a tárókat a mai város elődtelepülésein A Borsodi Szénbányák Rt 1923-ban megnyitja a Radvánszky tárót (három év után felfüggesztették a termelést). Az említett cég a MÁK-kal közösen hőerőművet épített a Miskolc-Bánréve vasút mellett a helyi daraszén felhasználására, ezzel megindul a térség villamosítása. Az 1930-as bővítést követően a környező településeken túl Eger és 18, délborsodi települést is elláttak villanyárammal. A Radvánszky-tárót 1950-ben, az első ötéves tervre utalva Terv-táró néven újra indították és 1986-os bezárásáig folyamatosan működött.
Berentei Kőszénbánya Vállalat 1919-ben alapult, lejtős aknát nyitottak, iparvasutat építettek, s még ebben az évben megkezdték a termelést. Az Imperiál Rt. szénlepárlója 1926-ban megkezdi a termelést, 1933-ban tönkrement. 1946: államosítás. 1951-54: a központi szénosztályozó építése. 1957: elkészül a Borsodi Hőerőmű, amelynek tartaléka lesz, majd leállítják a régi barcikai erőművet. 1966-ban elkészül a Központi Bányagépjavító első üteme. A szénbányászat 1977-ben megszűnt Berentén. 1984: üzembe állt a szénmosó. A hőerőmű két kazánját 2002/3-ban átállították biomassza tüzelésre. Az erőművet vélhetően a profit csökkenése miatt 2011-ben zárta be az AES.
Vadna
A bányászattal kapcsolatos első említendő esemény 1921, tehát Trianon utáni fellendülésnek a keretében Zimmermann Adolf 1400 hektáros területre szerzett bányászati jogot Vadna határában. A következő évben meg is nyitották a tárót, de kiderült, hogy gyenge minőségű a szén, s rosszak a geológiai viszonyok. A tulajdonos még reménykedett, ezt jelzi az is, hogy 1923-ban elkészült a táró és a kazai vasútállomás közt keskeny nyomtávú vasút a szén elszállítására. 1924-ben eladta a bányát a Merx cégnek, amely a szomszédos Bán-völgyében is érdekeltséget szerzett. Az új tulajdonos lelkesedése se tartott sokáig, 1925-ben befejezte a bányászatot Vadnán és több, mint fél évszázadba telt, hogy újra próbálkozzanak vele.
A Borsodi Szénbányák Vállalat 1985-ben nyitott külszíni fejtést a falu határában. Akik annak idején erre autóztak biztos emlékeznek a bejárat előtt, az országúton várakozó teherautó sorra. Jó biznisz volt, mivel a lakosságnak szüksége volt a szénre. A rendszerváltás után viszont az országra szabadult az olcsó importszén és a szigorodó környezetvédelmi normák, amelyek együttesen megadták az utolsó tőrdöfést a hazai bányászatnak. Vadnán 1995-ben szűnt meg a kitermelés, a helyén ma tó és üdülőközpont van.
Tardona
Fazola Henrik, a híres iparos 1769-ben a Sajószentpéterre vezető út mentén lévő, Schicha Mihály telkén lévő szénlelőhelyre bányajogosítványt kért. A kitermelés nem tudjuk mikor indult meg, de a feljegyzések szerint 1790-ben kisebb szénbányák működtek Tardonán. Kezdetleges, kisipari módszerekkel termelték le a szénkibúvásokból a „fekete követ”. Trianon után (erdélyi széntelepek elvesztése) 1922-ben bányát nyitottak Tardonán, de a valóság nem igazolta a reményeket és két évvel később bezárták. Az 1935-ben létrejött Tardonai Kőszénbánya Vállalat még ebben az évben megnyitotta a Billa-tárótésBilla-lejtősaknát, amelyeket 1948-ban zártak be. Az András-tárót is ekkor nyitották meg, s a két társ bezárása után Billa-táró néven 1952-ig üzemelt. Ma már sokan nem is tudják, hogy itt egykoron bányák működtek, illetve azt se, hogy valamikor Tardonához tartozott, pedig történelmi léptékkel nézve csupán tegnap, vagyis 1981-ben „csapták” Kazincbarcikához.
A bányászat rég visszavonult, csendes erdei, hegyi üdülőtelep. Egykori bányamérnököktől hallottam, hogy a Herbolyán (ma Kazincbarcika) 1923-ban megnyitott Radvánszky–táró (1928-tól szünetelt a kitermelés, amelyet 1950-ben új név alatt, az első ötéves tervre utalva Terv-táró néven újra indítottak és az 1986-os bezárásig folyamatosan működött) szénbányának a községhatár nem jelentett akadályt, mert tardona külterülete alatt is folyt a kitermelés.
Mályinka
Itt is Fazola Henrik 1769-ben szenet talált a Gabora-hegyen. Tardonához hasonlóan itt is 1922-ben indult a nagyüzemi, ipari bányászat. A Mályinkai Kőszénbánya Rt. a községtől keletre, a Koponya-hegy aljában kezdett táróművelésbe. Ugyan ebben az évben a Bükkvidéki Jókai Mór Szénbánya Vállalat is művelt egy kisebb szénbányát (Jókai szénbányamű). A Mályinkai Kőszénbánya Rt. a községtől keletre, a Koponya-hegy aljában levő táróját 1924-ben eladta.
A tulajdonosváltás után Grünberger Ármin és Breczkó József vitte tovább az ipart. A Jókai szénbányát 1926-ban bezárták. A Koponya-hegy aljában lévő táró 1936-ig működött. Az üzem bezárása egyben a mályinkai bányászat végét is jelentette.
Nagybarca
A MÁK 1893-ban megvásárolta a Bánvölgye szénelőfordulásainak egy részét, egészen pontosan Barcán, Bánhorvátiban és Bánfalván. a következő bejegyzés 1900, a Koller féle bánya, lereső akna, majd ebből az Albert táró. Csőd miatt miatt átmegy a telep a Bánvidéki Kőszénbánya Rt. tulajdonába. 1919-ben bevásárolja magát az Alfréd és Felső tárók közötti területre a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., 1921-ben elindították I. lejtősakna mélyítését és munkáskolóniát is létesítettek – itt települtek le a már említett, többségében erdélyi bányászok. 1923-ban az Alfréd táró kimerült. Ugyancsak ebben az évben a Péter József és Fia cég a nagybarcai bányájával csatlakozott a Gömöri Szénbánya Rt-hez. amelyet a következő évben felszámoltak. A szénjogok egy közvetítőn keresztül a Merx Rt-hez kerültek, akik egy kilométeres vasúti csatlakozást építettek Vadna irányába (ma már nyoma sincs, a sínt is felszedték).
1924-ben bezárták a Bánfalvai Köszénbánya Rt. bányáját. 1925-ben a Merx helyi cége felülvizsgálta a bányáit, s csak az Andor tárót találta kitermelésre alkalmasnak, azt se nagyüzemi termelésre, így bérbe adta. A következő jelentős dátum 1933, amikor a tarjániak bezárták az I.-es lejtős aknát, mert kimerült. Ezt követően egymást érték a kisebb tárnák (Borzik, Mária, Károly) nyitása, majd kimerülés után bezárása. Így jutottunk el 1952-höz, amikor a nehézipar erőltetett fejlesztése elérte a Bánvölgyét is és lejtős akna épült a IV. és V. széntelepek megnyitására. A krónikás 1955-ből vízbetörést jegyzett fel.
Ezt követően új bányát kezdtek építeni. 1965-ben megkezdték a termelést 1966-ban pedig koncepcióváltás miatt bezárták a bányát!
Bánfalva/Bánhorváti
A szénbányászat 1890-ben indult meg a földbirtokos Vladár család jóvoltából a Szabó tetőn és az Almás dűlőben. Egy Koller nevű helyi vállalkozó is bányát nyitott 1903-ban, amelyet néhány évi termelés után 1907-ben be is zárt. A Salgótarjáni Köszénbánya Rt. több beruházás után 1923-ban IV-es lejtakna (ez kapta később a Samu nevet) építését, elkészülnek a bányász- és tisztviselő lakások. Komoly potenciál lehetett az itteni bányákban, mert az említett cég Vadna MÁV állomás és az Almás dűlő (Chorin-telep) közt 8 km hosszban normál nyomtávú vasutat épített, amely ugyancsak komoly beruházás volt.
Még a nagy válság alatt is megtartotta pozícióit, aknáit a cég, azonban a MÁK-kal folytatott verseny következében 1940-ben a Samut és a lakótelepet megtartva kivonult. A IV-es telep letermelése miatt fejlesztettek az V-ös kitermelése érdekében, amely már az államosítás után, az 50-es években valósult meg. A Chorin-telepen 58-ban porszén kitermelést indítottak, amely 1961-ig tartott. A kedvezőtlen művelési viszonyok és a hosszú földalatti szállítások miatt 1963-ban a Samu lejtősakna felszámolás elkezdődött és 65-ben a beomlasztással ért véget a bánhorváti bányászat.
Múcsony
A település külterületén 1917-ben vásárolta meg a Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Gépgyár /DIMÁVAG/ a szénbányászat jogát és következő évben kezdte el mélyíteni az Albert I. lejtősaknát, amely Hosztják Albertről kapta, aki a bánya első műszaki vezetője volt.
Múcsonyhoz tartozó bányatelkeken a széntermelést a rendszerváltás után 1992-ben fejezték be. Korábban megkezdték az aknák összevonását és a fejlesztések elmaradása miatt egyre csökkent az itt termelt szén mennyisége és minősége is. Egy bányavállalkozó, Markó István 1992 májusában megalakította a Rudolf Kft-t, amivel tovább folytatódott a bányászat. Igaz, kevesebb szén termelésével, gyakorlatilag gépesítés nélkül, hagyományos robbantással, kézi lapátolással, de 2000 tavaszáig működött.
Rudolftelep
A Disznóshorvát (ma Izsófalva) külterületén 1908-ban nyitották meg a Rudolf I. és II.-es aknákat. Később erről kapta a nevét a rendszerváltás után önállóvá vált település, amely a bányász kolóniából nőtt ki. A kitermelt szén elszállítására 1911-ben épült meg a Szuhakállóval összekötő 3,5 km hosszú iparvágány.
A koncentráció keretében fejlesztés, amely bányabeli villamos mozdonyszállítást, szállítószalagokat jelentett. A közös szénterület telephelye Rudolf IV. akna lett. 1984-ben már 8 db. vágathajtó gép üzemel Rudolftelepen. A Rudolf akna 1992-ben kivált a Borsodi Szénbányákból és a Rudolf Kft. keretében sokkal kisebb termelési volumennel, de 2000-ig önállóan folytatta működését.
-Csontos László-
