A csillogó ércek és a különleges ásványok ragyogása a kisgyerektől az aggastyánokig szinte mindenkit levesz a lábáról. Magyarország egyik legérdekesebb gyűjteményét Rudabányán, a Bányászattörténeti Múzeum részét képező Földvári Aladár Ásványtárban tekinthetik meg a folyamatban lévő felújítás befejezését követően.
A középkorban még nem álltak rendelkezésre modern talajkutató berendezések, nem végezhettek feltáró fúrásokat, így döntően a felszíni vagy ahhoz közeli érc/ásvány előfordulások alapján kezdtek bányászatba. A mai Rudabánya térségében pedig volt mit gyűjteni, vizsgálni, majd kitermelni a felszín közelében lévő rétegekből.
Rudabánya a kibúvásban jelentkező barnavasércben található réznek és az ezüst tartalmú galenitnek köszönhetően vált gazdag bányavárossá. A nemesfémekből első sorban ékszerek készültek, kisebb részben használati tárgyak (például gyertyatartó, evőeszköz, fegyverek díszítése) még a rézből használati tárgyak, szerszámok, fegyverek. Magyarország hosszú időn keresztül számított arany, ezüst és réz nagyhatalomnak, amely az amerikai kontinens meghódításának a koráig tartott. Ekkor viszont néhány év alatt drámai változás következett be a nemesfémek és színesfémek piacán. A spanyol konkvisztádorok óriási mennyiségű aranyat, ezüstöt zsákmányoltak és hoztak/ küldtek haza. Amint berendezkedtek a hódítók megszervezték az említett nemesfémek és a réz bányászatot, fémgyártást és a nyersanyag Európába szállítását, amely következtében letörték az árakat, ami negatívan hatott az addig jelentős magyar bányászatra. Ezzel az állam bevételei is apadtak, pont amikor a legtöbb pénzre lett volna szükség, mert a déli határon dörömböltek az Oszmánok! Rudabányán a török hódoltsági időkben szűnt meg az ezüst és rézkitermelés.
A vasért bányászat a XVIII: század közepén indult meg a korábbi jelentőségét elvesztett településen. A XX. század közepén néhány évtizedre újra jelentős bányász településnek számított Rudabánya, azonban a század végén megszűnt a kitermelés. Vélhetően véglegesen, ugyanis a bányát nem csak bezárták, hanem felszámolták, rekultiválták a helyét. A bányagödröt pedig elöntötte a víz és az évtizedes töltődés után kialakult a mai formájában a bányató.
Rudabánya – az „aranygombos” Telkibányához hasonlóan – a hazai érc és ásványkeresők, vadászok Mekkája. A szakemberek szerint a több, mint 130 féle itt fellelhető ásványfaj alapján a város tekinthető hazánk legkiválóbb ásványlelőhelyének. Az elismerését jelzi az is, hogy 1969-ben két rudabányai lelet, egy termésréz és egy kuprit (rézérc) formájában. Az itt gyűjtött ásványok fotói számtalan könyvben, kiadványban köszönnek vissza. Természetesen múzeumok, magángyűjtemények féltett kincsei közt is találhatunk számos, rudabányai kincset. Természetesen helyben, a bányamúzeumban is megtekinthető sok különlegesség, s nem csak helyi, hanem az ország, s a Kárpát-medence más, jelentősebb előfordulásai közül is. A megtekintése felér egy földtörténeti időutazással, miközben a különböző színű, formájú, anyagú leletek látványa megbabonázza a látogatókat.
A Közbeszerzes.hu-n ( a szakhatóság hivatalos lapja) 2020. december23-án közzétett értesítő szerint Rudabánya Város Önkormányzata, mint ajánlatkérő a következő feladatot hirdette meg. „A beruházás tárgya az őslénytani leleteket és kőzeteket bemutató Földvári Aladár Ásványtár kiállítóterének felújítása és az épület korszerűsítése, épületenergetikai célú fejlesztése. Az épület földszinti és emeleti szintjének korszerűsítése valósul meg, mely beruházást követő alapterülete 282 m2 lesz. A korszerűsítés részeként elbontásra kerül a meglévő fedett, toldalékhatású előtér, ami helyett egy bejárati pavilon kerül kialakításra. Ezentúl megvalósul az épület külső hőszigetelése, a fűtési rendszer korszerűsítése, nyílászárók cseréje, a beltéri burkolatok megújítása. A kiállítótér akadálymentes megközelítésére korlátlift kerül beépítésre.”
A hivatalos lap tájékoztatása szerint a nyertes ajánlatot Bükk Woodwork Kft. tette. A projektet ismerő helyi, önkormányzati képviselő tájékoztatása szerint az energetikai felújítást, új előtér építést és akadálymentesítést magába foglaló projekt összege 74 millió forint. A munkálatok a cikk írása idején is folyamatban vannak, illetve bizonyos módosításokról egyeztetnek. A projekt csak az épületet tartalmazza, az ott berendezésre kerülő, megújult tárlat tervezését a múzeum régi barátja, a neves mineralógus, Szakáll Sándor, egyetemi tanár készíti.
A kiállításról sikerült megtudnunk, hogy Mátrából a Gyöngyösoroszi és Mátraszentimre környéki legfontosabb ércásványok, illetve a teléreket kísérő meddőásványok kerülnek majd bemutatásra. Kisebb összeállításban a Parádsasvár környéki ólom-és cinkércesedés, illetve a recski Lahóca és mélyszinti ércesedés érdekes darabjait. A Tokaji- (Zempléni-) hegységből főként úgynevezett nem-ércek kerülnek bemutatásra: agyagásvány, kvarc- és opálváltozatok. Az előbbieknél részletesebben foglalkozik majd a kiállítás a rudabányai érces terület ásványaival. Önálló vitrinekbe kerülnek a tornaszentandrási Esztramos-hegy változatos kalcitvilága, illetve a perkupai és az alsótelekesi evaporittelepek ásványegyüttesei. Külön blokkban kapnak elhelyezést a rudabányai vasércbányából a XX. század második felében előkerült nagyemlős-maradványok és egyéb őslénytani leletek, valamint a világhírű Rudapithecus hungaricusra vonatkozó anyagok. Mindez majd terepasztallal, diorámával, modern interaktív eszközökkel kiegészülve várja a látogatókat.
„Földvári Aladárról, a névadóról tudni kell, hogy nagy tudású tudós, Kossuth-díjas geológus volt, aki tanított Debrecenben az egyetemen, majd Miskolcon. Egy csereprogram keretében miskolci diákokkal utazott 1973-ban a Szovjetunióba, a Kaukázusban hunyt el” – mutatta be röviden a névadót Prof. Dr. Kordos László, őslénykutató, geológus, a Magyar Földtani Intézet és az Országos Földtani Múzeum igazgatója nyugdíjazásáig. Arra kértük, hogy szóljon a rudabányai gyűjtemény jelentőségéről. A professzor először is elárulta, amit a szakmán kívüliek közül kevesen tudnak, hogy ez Magyarország legszélesebb palettával rendelkező ásvány lelőhelye, a legtöbb ismert lelettel Rudabánya rendelkezik a hazai települések közül.
A gyűjtemény két nagy részből áll, egyrészt a helyi bányászok által talált leletek, másrészt a Szakáll Sándor (egyetemi tanár, a Miskolci Egyetem korábbi tanszékvezetője) által gondozott gyűjteményből került ide. A Földvári Aladár Ásványtárban nem csak Rudabánya és a szomszédos települések szinte teljes leletanyagát tartalmazza, hanem környező a bányaüzemekét is Borsodból, a tágabb régióból és Kárpát-medence számos részéről. A professzor azt is megemlítette, hogy a névadó néhány személyes tárgya is színesíti a gyűjteményt.
Miért érdemes megtekinteni a kiállítást a laikusoknak is? „Az ásványok, kristályok szépsége szinte megigézi a látogatókat”- jelentette ki hamiskásan a professzor. A jelenleg is zajló projekt befejezését követően önök is meggyőződhetnek róla, hogy nem túlzott a geológus.
Miután megtekintették az ásványtárt, sok érdekes információval, élménnyel felvértezve akár ásvány- és érckeresésben is kipróbálhatják magukat, ha kilátogatnak a várostól néhány kilométerre lévő egykori bányagödörbe, amelyet ma bányató borít, de az oldalfalakon futó ösvények mentén kincskeresőt játszhatnak. Legrosszabb esetben is kellemes időtöltés és néhány színes kaviccsal gazdagabban térhetek haza, de motiváció gyanánt elárulom, hogy Koller Gábor amatőr ásványkutató 2010-ben talált egy ismeretlen „követ”, amiről a szakemberek megállapították, hogy eddig ismeretlen ásványt fedezett fel, amely a „keresztségben” a Rudabányait nevet kapta!
-Csontos László-
A régió bányászatának emlékeit, a bányák bezárása utáni változást tárja az olvasók elé az Összefogással Barcikáért Egyesület. Az e témát feldolgozó filmek, fotók, újságcikkek folyamatosan kerülnek feltöltésre a www.sajomentiforum.hu hírportál Egy bányász régió rovatába. Szívesen várunk minden visszaemlékezést bemutató fotót, írást az obekazincbarcika@citromail.hu címre. A teljes anyag november végéig kerül feltöltésre. Cikkeink elérhetők a hírportál facebook oldalán, valamint a +82 nevű facebook oldalon, melyet azért hoztunk létre, hogy a régió települései nagyobb nyilvánosság előtt oszthassák meg örömeiket, eredményeiket, programjaikat.
Tisztelet a bányászoknak!
Egy bányász régió
PreviousMárton nap: libalakoma, új bor. De miért is?NextJelentősen romlott a levegő minősége Kazincbarcikán és Sajószentpéteren Keresés: