Magyarország legmélyebb tavaként tartják számon a Rudabányai-tavat, amely nevével ellentétben Felsőtelekesen van! Amikor először jártam itt, nem is egy, hanem két tó volt, aztán egyesültek. Fürdeni tilos benne, mégis kedvelt nyári kirándulóhellyé vált, amiben a különleges környezete nem kis szerepet játszik.
Vissza a múltba! Zöldfölű újságíróként 1990. nyarán jártam először a rudabányai vasércbányában, vagyis ami maradt belőle, miután 1985. december 31-én beszültették a kitermelést és a dúsítást. A működésének 105 éve alatt mintegy 34 millió tonna ércet termeltek ki a hegy felszínéről és mélyéből, amely után egy óriási gödör maradt.
Az ezt követő évek a szakszerű bezárásról és a tájseb rekultivációjáról szólt. Ezen utóbbiból még nem sok mindent lehetett észrevenni. Úgy nézett ki a bányagödör, mint amilyennek a Hold felszínét, a krátereket elképzeljük. Itt-ott fel lehetett fedezni a nyomát, hogy kicsit megbuldózerezték a tájat, a vasérctől vörös talajban csenevész akácok, s más, kis igényű, a szárazságot, hőséget, s egyéb megpróbáltatásokat bíró facsemeték kínlódtak. A nagy vörösségben üdítően hatott a néhány helyen megkapaszkodott fűcsomók pici zöldje.
A bányagödör tetejénél terült el a híres őslény lelőhely, amelyet ekkor láttam először, de hallani már sokat hallottam róla, sőt írtam is, lévén történész hallgatóként az itt zajló kutatásról írtam az első beadandó dolgozatomat a szakpublikációk alapján. Ekkor meg se fordult a fejembe, hogy nem egészen négy évvel később ott állok majd a híres lelőhely szélén. Az meg végkép nem, hogy az ásatásokat vezető professzor Kordos László geológus, őslénykutató professzort személyesen is megismerhetem, s remélem nem haragszik meg érte, ha azt mondom, idővel, a sok közös munka közben barátokká is váltunk. De ez egy másik történet, szóval vissza a helyszínre! Amikor a hegy tetejéről lenéztem a bányagödör aljára két kristálytiszta vizű tavat láttam, amelyek zölden ragyogtak, mint a csodálatosra csiszolt smaragdok! Miután megszűnt a termelés és felszámolták a bányát (gépeket, s ami még értékes vagy annak tűnt, kimentettek) beszüntették a bányavíz szivattyúzását, s elsőként a két aknát (Vilmos és Andrássy II.) öntötte el a víz. Öt év alatt annyit töltődtek, hogy már elérték a tetejét, s kezdték elmosni a partot. Még évekbe telt mire egy agyba egyesült a két kis smaragd víztükör. Lassú víz partot mos alapon idővel elérte a jelenlegi vízszintet a tó. Elvileg nem lehet magasabb, mivel a hegyet keresztben átfúró táró, mintegy levezető csatorna funkcionál és a felesleg Rudabányán folyik ki a vasút szomszédságában! Persze, ha betömedékelnék tovább emelkedhetne, de ez nem cél, mert elöntené a parton kialakított tanösvény alsó elemeit.
A tó paraméterei hossza 320 méter, legnagyobb szélessége 120 méter, legmélyebb pontja közel 60 méter (száraz időben minden adat kicsit kisebb), a víz a legnagyobb kánikulában is hideg marad. Bűvárkodás engedéllyel. Horgászni is szoktak benne, bár állítólag nem sok hal van benne, mivel szegényes az élővilága. A terület magántulajdonban van, de látogatható. A parkoló fizetős.
A július végi hőségben, szerda délben indultam Rudabányáról a tóhoz. A városban 32 fok volt, perzselt a nap, a hegyen, az erdőben viszont csak 26 fokot mutatott az autó hőmérője, amikor leparkoltam az aszfaltozott útról leágazó murvás, egykori ipari útra, ahol a nehéz gépjárművek közlekedtek egykoron. Az első látogatásom óta elmúlt több, mint három évtizedben az erdő szinte teljesen a birtokába vette a tájat, amely már nem vörös, holdbéli, hanem zöld massza, amelyből itt-ott még kikandikál néhol a vöröses vagy szürke kőzet. Egy-egy meddő halom, kőfal, kőmorzsalék, amely meghódításra vár. Még pár évtized, s lehet ezek is eltűnnek a növénytengerben? Jöjjenek vissza, s nézzék meg!
Az éjszakai eső után hátramaradt pocsolyákat kerülgetve vidáman telt a mintegy 1,5 kilométeresbe becsült ereszkedés a tópartig. a kiépített pihenőhelynél a két szülő által gardírozott, négy gyerekkel találkoztam. Szóval igazi nagycsalád. Szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy Dömsödről, Pest megyéből érkeztek. Nem ám csak úgy, véletlenül, hanem célirányosan Rudabányára, mert a papa innen származott el, 25 éve, felesége pedig Kazincbarcikai. „Kirándulni és egyben rokonlátogatóba jöttünk. A városban már jártak a gyerekek, most azonban kijöttünk ide, hogy megismerkedjenek az egykori bányával, a tóval is. Régészkedtek, köveket gyűjtöttek”- utalt a gyerekekre József, a papa. Az egyik, olyan 8-9 év forma kislány mutatott is pár színes követ, a zsákmányát! Megszólalni viszont nem volt kedve az idegen előtt. „Mielőtt elköltöztem, nagyjából 25 éve jártam utoljára itt. A tó már meg volt, az őstörténeti látványtár még nem”- vont mérleget József.
Aztán előkerült egy régi, ütött, vágott, kopott, zöld, személyszállításra kialakított járgány, ha jól ismertem fel, akkor egy szebb időket megélt Zsuk, amit az egyik lány vidáman „bulibusznak” nevezett. A papa mintegy magyarázatként hozzá tette, hogy ez való ide, az ilyen terepre. S teljesen igaza volt, mivel az erősen hepe-hupás, mélyvízmosásokkal barázdált úton normál, leültetett városi autó képtelen elmenni, csakis ilyen magasak. Elég fürgén ment egyébként, amiben az is belejátszik, hogy nem nagyon féltette a papa az öreg jószágot.
Nem úgy, mint az a férfi, aki a fiával és egy kutyával, egy fekete BMW terepjáróval araszolgatott, majd jó félúton egy kis placcon leparkoltak és a kocsit hátra hagyva, gyalog ereszkedtek le a vízhez. Bizony, a városi terepjárókat félteni is kell az igazi terepen.
A vízparton sétálva két ücsörgő kis tinire lettem figyelmes. Mikor oda értem hozzájuk már menni készültek és éppen elpakolták az üres üdítős flakonjaikat (sajnos a szemetet látva, sokan szétdobálják). „Felsőtelekesről jöttünk. Ki szoktunk járni a tóra gyakran. Ugrálunk a vízbe”- árulta el Krisztofer. Ezek szerint a fiatalok nem veszik komolyan a fürdősi tilalmat. „Amikor meleg van, olyankor sokan jönnek a tóra. Nézelődnek, sétálnak, piknikeznek, néhányan pecáznak is. S, mint a fiatalok rosszallóan megjegyezték, sajnos szemetelnek is. „Pár perc alatt hazaérünk, nincs messze a falu” – s mutatott a fiú a sziklafal és a vízfelület közti, morzsalékos kőtengeren átvezető vadcsapás szerű ösvényre. „A haverok is ki szoktak jönni”- amiből kiderült, hogy a falusi fiatalok számára a tópart tuti nyári program. Aztán elköszöntek és elindultak a morzsalékon át. Krisztofer lovagként segítette Letíciát a csúszós részeken. Egy-két perc alatt átjutottak a veszélyes szakaszon és elnyelte őket az erdő. A városi turistáknak nem javaslom, hogy letérjenek a kiépített ösvényekről, mert könnyen bajba kerülhetnek a nehéz terepen.
A rudabányai őslénykutatás pionírja Kretzoi Miklós Széchényi-díjas geológus, paleontológus volt, aki 1970-78 közt vezette a rudabányai ásatásokat. Ebben az időszakban került a felszínre többek közt a szakmai körökben világhírűvé vált Rudapithecus hungaricus. Az ő munkásságát vitte tovább a már említett Kordos László, akinek köszönhetően a széles nyilvánosság is megismerhette a rudabányai kutatásokat. Egyrészt a publikációiból, sajtónyilatkozataiból, másrészt ő volt az uniós támogatásnak köszönhetően megvalósított Majomsziget projekt keretében a szó szerint a lelőhely fölé épített látványtár építésének tudományos szakértője, illetve az épület elkészültét követően a kiállítás megtervezője.
A vasércet idéző színezésű, minimalista vasbeton épületet a Narmer Építészeti Stúdió munkatársai tervezték meg, név szerint: Vasáros Zsolt, Bandur-Juhász Emőke, Eiszrich Ágnes, Kőnig Anna, Megyesi Zsolt, Nagy Gábor, Sasvári Áron, Somlai Anikó, Antal Gabriella, Borzsák Veronika, Varga Piroska, Török Bence. A fogadóépületet akadálymentes rámpa köti össze a főépülettel, amely teteje egyben kilátóként is funkciónál. A projekt keretében tanösvényt és még két másik kilátót alakítottak ki. Építész szakmai körökben szép sikert értek el a projekt készítői: Média Építészeti Díja 2016 – Zsűri különdíja, Piranesi Award 2016 – short list, S.ARCH 2017 Hong Kong Architecture Award – különdíj, Lanxess Award – 3. díj. A projekt az azóta elhunyt Szobota Lajos polgármestersége alatt készül el, a kiegészítő, infrastrukturális munkálatok, az állandó kiállítás berendezése, megnyitása viszont már alpolgármestere, s a város vezetésben utódja, Novák Péter polgármestersége alatt, 2022-ben történt meg. Akit érdekel az őslénykutatás, az feltétlen látogasson el a „Majomszigetre”
A Rudabányai-tó olyan, mint a regéci vár, más településen van, mint gondolná! A regéci vár közigazgatásilag a szomszédos Mogyoróska földjén áll, a Rudabányai-tó pedig Felsőtelekeshez tartozik. Üzemeltetője az Andrássy II. Idegenforgalmi és Szolgáltató Kft., amely viszont egy rudabányai címre van bejelentve! A cégnyilvántartás szerint saját tulajdonú ingatlan bérbeadásával, üzemeltetésével foglalkozik, két tulajdonosa van, a jegyzett tőkéje 6 millió forint, a 2021-es nettó árbevétele mintegy 4,9 millió forint volt. Tehát látható, hogy a tó eddig nem sok pénzt hozott a konyhára. A névvel ellentétben az Andrássy családnak semmi köze a céghez, a név az egykori Andrássy II. bányára utal (érdekesség, hogy a bíróság nem találta aggályosnak a híres nemesi família nevének kölcsönzését és bejegyezte). Röviden ennyit a cégről.
„A közigazgatási tervet még nem tudtuk megújítani. Nem volt rá pénz”- közölte a tó besorolásával kapcsolatos érdeklődésünkre Orehóczki István felsőtelekesi polgármestertől, aki 2014-től vezeti a települést. „Az Andrássy II. Kft., amikor megalakult, a területtel léptünk be, amiért mindössze 600 ezer forint értékben 10 százalék részesedést kaptunk. Ez még korábban, nem az én polgármesterségem alatt történt. Hibás döntés volt”- jelentette ki határozottan a falu vezetője. Ezzel a tíz százalékkal nem sok mindent tudnak kezdeni, gyakorlatilag semmibe se tudnak érdemben beleszólni a cég tevékenységével kapcsolatban és ha beindulna, akkor a pénzügyi hozadéka is minimális lenne… de hol vannak még ettől?
„Mindenben támogatjuk. Turisztikai bevételre számítunk. Többet várunk tőle. Nem látom, hogy beindult volna. Talán több reklámra lenne szüksége?” – tűnődött a polgármester. A szerény részesedés miatt közvetlen bevételre nem nagyon számíthatnak, de jó áttételesen, a falusi turizmus fellendülésével, a kapcsolódó kereskedelemmel, vendéglátással azért sokat jelentene, vagyis jelenthetne Felsőtelekesnek. Ez egyelőre a remény szintjén van. Az adottságokkal rendelkeznek: csodálatos táj, szinte érintetlen természet, az ország egyik legkülönlegesebb tava, népi kultúra, hagyományok. Mi kell még? Professzionális marketing és szervezés.
„Bicikliútról, túraútvonalról is szó volt. Nem tudom lesz-e belőle valami?”- tette fel a költői kérdést Orehóczki István.
A polgármester nem tagadja, hogy egy dolog határozottan nem tetszik neki a tónál. S ez nem más, mint a szemét. „Erre allergiás vagyok a településen is”- árulta el. Sajnos a tóparton annyi van belőle, hogy szemet szúr, főleg műanyag flakonok, sörös dobozok. Ez is jelzi, hogy van még mit tenni a magyar lakosság környezettudatosságával kapcsolatban. Néhány tíz kilométerrel északabbra, a Felvidéken tisztábbak a községek és az erdők is. Aki járt a Magas-Tátrában az már tapasztalta, ha egyetlen dolog van kiírva az anyanyelvünkön akkor az a következő: „Ne szemetelj!”
Mit lehet tenni? Figyelmeztető táblákat kihelyezni, még több gyűjtőedényt, amelyeket rendszeresen ürítenek turista időszakban, s természetvédelmi őröket és a rendőröket megkérni, hogy gyakrabban járőrözzenek és a törvény szigorával élve lépjenek fel a szemetelők ellen. Ne legyenek restek figyelmeztetni, ha szükséges büntetni! Közös érdekünk, hogy ha már a bányászatot túlélte, új erőre kapott a természet, akkor meg is maradjon a jövő nemzedékének.
-Csontos László-
A régió bányászatának emlékeit, a bányák bezárása utáni változást tárja az olvasók elé az Összefogással Barcikáért Egyesület. Az e témát feldolgozó filmek, fotók, újságcikkek folyamatosan kerülnek feltöltésre a www.sajomentiforum.hu hírportál Egy bányász régió rovatába. Szívesen várunk minden visszaemlékezést bemutató fotót, írást az obekazincbarcika@citromail.hu címre. A teljes anyag november végéig kerül feltöltésre. Cikkeink elérhetők a hírportál facebook oldalán, valamint a +82 nevű facebook oldalon, melyet azért hoztunk létre, hogy a régió települései nagyobb nyilvánosság előtt oszthassák meg örömeiket, eredményeiket, programjaikat.
Tisztelet a bányászoknak!