Rudolftelep a létét a bányának köszönheti, hogyan élték meg az emberek a mélyművelésű szénbányászat leépülését, majd megszűnését a településen?
Rudolftelepen az államilag finanszírozott mélyművelésű bányászat 1992 február 13-án szűnt meg, ekkor fordították lefelé a bányász jelképet. Nyomasztó szomorúság, kilátástalanság vette kezdetét, mert sokan nem tudták, hogy hogyan fogják ezt követően eltartani a családjukat. A bányabezárás humánusan zajlott, mivel az akkori kormány a 150/1991-es törvénye alapján, akik 25 év földalatti idővel, vagy 5000 földalatti műszakkal rendelkeztek, elmehettek bányász nyugdíjba. Másrészt, akiknek nem volt meg egyik sem, azokat a bányászokat a környező működő bányákban sikerült elhelyezni és lehetőségük volt megszerezni az előbbiekben említett szolgálati időt vagy a még hiányzó földalatti műszakokat.
Nagy segítség volt még, hogy egy bányavállalkozó, Markó István 1992 májusában megalakította a Rudolf Kft-t, amivel tovább folytatódott a bányászkodás. Igaz, kevesebb szén termelésével, gyakorlatilag gépesítés nélkül, hagyományos robbantással, kézi lapátolással, de 2000 tavaszáig működött, és kb. 80-100 főnek adott újabb lehetőséget a munkára. Ebben az időszakban a Kft-ben a már nyugdíjban lévő és fiatalabb bányászokra is szükség volt.
A Kft alkalmazottai 2000-ben nem kaptak végkielégítést. 1992-ben sem, azért, mert jogfolytonos munkaviszonynak számított a Rudolf Kft-ben való alkalmazásuk, 2000-ben azért nem, mert a Rudolf Kft nem tartozott az erőmű-bánya integrációhoz.
Ez a problémát 2002-ben, a Medgyessy-kormány oldotta meg, vagyis az erőmű-bánya integrációból kimaradt bányászoknak utólagosan kifizették az elmaradt végkielégítést. A még élő nyugdíjasok ma is bányász embereknek vallják magukat, és büszkék arra, hogy egy olyan szakmának a részesei lehettek, amelyben összefogásra, kemény munkára, emberségre, kitartásra, segítségre volt szükség.
Polgármesterségének idejére (2010-19) lezajlott a bezárást, felszámolás, a leépülés, a korábban kiépült jelentős intézményhálózat és infrastruktúra a településre maradt. Hogyan sikerült megőrizni az állagmegóvást, működőképességet?
A bányászat által korábban kínált és kapott lehetőségek, olyan infrastruktúra és intézményhálózat kiépítését tette lehetővé, amelynek során Rudolftelep élhető és virágzó település lett. A megszűnést követően látható volt a leépülés. Ezt nehezítette, hogy a két bányaépület és a műhelycsarnok értékesítésre került, amelyet nagy célokkal vásároltak meg, ám ezekből a célokból semmi nem lett. Az épületek romhalmazként maradtak meg a településen.
Polgármesterségem kezdete idején már lezajlott a bánya bezárása Rudolftelepen. A bányászlakások, Művelődési Ház, Iskola épülete, bányaépületek, járdák, csapadékvíz elvezető árkok megérezték az idő vas fogát. Képviselő- testületemmel igyekeztünk menteni, ami menthető, bár az anyagi lehetőségek korlátozottak voltak. Nagy segítséget jelentett a 2012-től induló Startmunka program, melynek keretében lehetőség volt az előbbiekben említett középületek, járdák, árkok, utak, csillagvizsgáló felújítására. Önkormányzatunknak a Startmunka programhoz kapcsolódó egyedi kérelem alapján sikerült megvásárolnia az egyik nagyon rossz állapotban lévő bányaépületet, amelyet évről-évre szintén a programban igyekeztünk felújítani. Az épület a mai napig népkonyhának ad otthont, és a közmunka programok színterét jelenti. Az épület felső szintjének egy részén bányamúzeum kialakítását terveztük. Egy pályázat kapcsán és a Startmunka programból szépen sikerült kialakítani a helyiségeket., és elkezdtük begyűjteni azokat az eszközöket, amelyeket a bányászathoz kapcsolódtak.
A bányász hagyományápolás mennyire van jelen a község életében?
Rudolftelep bányász település. Az egyik legfontosabb ünnepünk a Bányásznap, amelyet minden évben szeptember első vasárnapján igyekeztünk megtartani. Az emlékezést a József Attila Művelődési Ház kertjében lévő kopjafa koszorúzásával, és megemlékezéssel tettük, ahol emléklapokkal és ajándékokkal köszöntöttünk bányászokat, és olyan személyeket, akik sokat tettek a településünkért. Sajnos, az évről-évre megrendezett bányásznapokon egyre kevesebb bányász embert láthattunk, érzékelve, hogy mennyire múlik az idő. A hiányzó bányászok már az égi mezőről láthatják csak a jelen megemlékezéseit. A kopjafára fekete márványtáblát készítettünk, melyen szerepelnek azoknak a bányászoknak a nevei, akik a Rudolftelepi bányában, bányabalesetben veszítették életüket. A márványtábla a településünk 110. évfordulója és egyben a 68. Megyei Bányásznap alkalmából került átadásra és felszentelésre.
Polgármesterségem alatt a település tagja volt a MABOSZ – nak (Magyar Bányászok Országos Szövetségének), az SZBTSZ-nek ( Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Szövetsége) és a TÖOSZ-nak (Települések Országos Szövetségének), ahol igyekeztem méltóan képviselni Rudolftelepet.
Több éven keresztül működött településünkön egy bányászokból alakult nyugdíjas klub. A rendezvények során bányász dalaikkal igyekeztek színesíteni a műsorokat.
A térségben, ha éves szinten néhány tízezer tonnás tételben is, de működik külszíni szénbányászat. Tekintettel a nemzetközi energetikai problémákra elképzelhetőnek tartja, hogy Rudolftelep térségében újra jelentős tényező legyen az ágazat?
A mai energetikai helyzetet figyelembe véve az országnak nagy szüksége lenne azokra a szénbányákra, amelyeket gazdaságtalan működésre hivatkozva megszüntettek. Az állami szénbánya bezárását követően harminc év telt el. Azóta egy-két esetben történt csak vájárképzés. Elsősorban, nincs utánpótlás, akik vájárként, vagy akár kiszolgáló személyzetként dolgoznának a bányában. Másodsorban a hátrahagyott vágatokban minden infrastruktúra tönkrement, elöntötte a víz, ezért óriási költséget jelentene ezeknek az újranyitása. Véleményem szerint sok embernek jelentene örömöt az újranyitásuk, de számomra ez a jelen helyzetben elképzelhetetlen.
-Csontos László-
A régió bányászatának emlékeit, a bányák bezárása utáni változást tárja az olvasók elé az Összefogással Barcikáért Egyesület. Az e témát feldolgozó filmek, fotók, újságcikkek folyamatosan kerülnek feltöltésre a www.sajomentiforum.hu hírportál Egy bányász régió rovatába. Szívesen várunk minden visszaemlékezést bemutató fotót, írást az obekazincbarcika@citromail.hu címre. A teljes anyag november végéig kerül feltöltésre. Cikkeink elérhetők a hírportál facebook oldalán, valamint a 82 nevű facebook oldalon, melyet azért hoztunk létre, hogy a régió települései nagyobb nyilvánosság előtt oszthassák meg örömeiket, eredményeiket, programjaikat.
Tisztelet a bányászoknak!
