Rudabánya történetében két korszakban is fontos tényező volt a bánya, először a középkorban, amikor rezet és ezüstöt termeltek, s a török dúlása tett pontot a történet végére, majd a XIX. század végén, az iparfejlődéssel párhuzamosan megindult a vasérc kitermelése, amely 105 évig adott munkát, kenyeret a térségnek, aztán meg kellett tanulni élni a bánya nélkül.
Amikor fejben elterveztem ezt a cikket úgy gondoltam, hogy Szobota Lajossal indítom, aki egykoron mérnökként dolgozott a vasércbányában, majd a gipszbányában folytatta, részt vett a gipszégető létrehozásában, majd a 2002-es választást megnyerve Rudabánya polgármestere lett, amely tisztséget 2019-ig töltötte be, ekkor egészségügyi problémák miatt visszavonult. Utoljára tavaly ősszel láttam. Éppen a hivatalba mentem ő meg hazafelé a kis elektromos rokkantjárgányával hazafelé. Intettünk egymásnak. Szép napos idő volt, nem gondoltam, hogy ekkor látom utoljára. A telefonszámát kértem egyik közös ismerősünktől, akitől megtudtam, hogy néhány hónapja elhunyt. Sajnos már sosem fogja elmondani, hogyan látta, élte meg a bányabezárást, a város útkeresését?
Minden bizonnyal dr. Sallai Árpád a bányászatot legjobban ismerő jogász az országban. Magyarázatnak az is elég lenne, hogy jegyző volt Ormosbányán, Rudolftelepen valamint Rudabányán (2007-17). De ettől ismertsége még közvetlenebb ugyanis Esztergomban, a Hell József Károly Bányagépészeti és Bányavillamossági Technikumban végzet egykoron! Több, mint három évtizedes ismeretségünk kezdetén a BVK-ban (ma BorsodChem Rt.) dolgozott és közben levelezőn végezte a jogot.
„Mivel nincs meg a bányászat, ezért a turizmus felé fordult a település. Ennek megfelelően kellett kidolgozni a pályázatokat, majd figyelni a pályázatokat. A központi forrásokra lehetett támaszkodni. Hazánk EU csatlakozása után, ahogy megnyíltak az uniós források ezekhez kellett igazítani az önkormányzat terveit”- jellemezte a bányabezárás után beszűkült mozgásteret az egykori jegyző. a fejlesztések a jövőt szolgálják, a vezetésnek azonban a jelen okozta a legnagyobb kihívást, hiszen működtetni kellett a várost és intézményeit és lehetőség szerint munkát adni az embereknek. Erre két lehetőség nyílt, a közfoglalkoztatás vagy vállalkozások letelepítése. Mivel rendelkeztek ezen utóbbihoz? „Úgy működött Rudabánya, mint Magyarországon bárhol azok a települések, amelyek messze vannak az autópályától vagy a vasúti fővonalaktól. Lerohadtak az utak, meg kellett teremteni a feltételeket. Lassan, de biztosan megteremtődtek. Ennek ellenére nem jött létre sok munkahely, sajnos”- vont mérleget dr. Sallai Árpád.
„Nem szabad megvárni, hogy elmenjenek a fiatalok, mert akkor kiürül a város, nem lesz értelmisége. Manapság ráadásul már nem csak országon belül mozognak, hanem külföldre is mehetnek. Sajnos ez be is következett. Érthető, hiszen a fiataloknak is csak egy életük van, valahol le akarnak telepedni, családot alapítani. Amikor ide kerültem, 2007-ben kerekítve 3100 lakosa volt Rudabányának, most meg 2300 körül. Majd a népszámlálás után tudjuk meg a pontos adatokat.” S közben jelentős részben átalakult a lakosság szociális szerkezete- vetettem közbe, amivel a volt jegyző egyet értve hozzá tette: „a legszegényebbek, a legelmaradottabb körülmények közt élők maradtak.” Ők viszont kvázi röghöz ragadnak. „A családtámogatás rendben, de az egészségügy és az oktatás nem Rudabánya szintű feladat, bár természetesen mindenkinek meg van ezen belül is a maga feladata. Komplexen kellene kezelni a feladatokat, problémákat.” A nyugalmazott jegyző szerint sok magyar település küszködik hasonló problémákkal, mint Rudabánya.
A működőképesség megőrzése is komoly eredmény ilyen körülmények közt, jegyzősége tíz évét hogyan jellemezné?
„Legalább a stagnálás elindult! az intézmények fejlesztése pályázati keretek közt valósul meg.” Megtörtént a kultúrház és a polgármesteri hivatal energetikai korszerűsítése, az Óvoda utcai óvoda épületében alakították ki a Rudapithecus látogatóközpontot, az egykori bányagödörben, a nemzetközi hírű őslénytelep fölé felépítették a Rudapithecus látványtárat, teljes rekonstrukción esett át a tájház. A lehetőségekkel élve 2019-től több projektre is sikerrel pályázott a település a Magyar Falu Programban (például orvosi rendelő felújításra, orvosi eszközök beszerzésére, közterületi játszótér építésére.
„Szuhogyon születtem, szíven ütött a bányavidék. Amint tudtam, visszajöttem, tettem amit tudtam”- foglalta össze küldetését, mint egy ars poeticát a beszélgetésünk végén dr. Sallai Árpád.
A városvezetésben Novák Péter jelenti a folytonosságot, ugyanis az előző önkormányzati ciklusban, 2014-től alpolgármester volt Szobota Lajos mellett, majd a 2019-es választást megnyerve jelenleg ő a polgármester.
Rudabányán 1985 december 31-én fejeződött be a vasércbányászat, ezt követte a bánya bezárása, a rekultiváció. Mennyire volt monokulturás a település vagyis a függősége a bányától?
Rudabánya teljes mértékben a bányászatnak volt „kiszolgáltatva”. Több mint 100 éven át biztos megélhetést nyújtott az iparág a település és a környékbeli falvak szinte teljes munkaképes lakossága számára, ezért más iparág nemigen tudott idetelepülni munkaerő híján. Volt mezőgazdasági tevékenység is (tsz), de ott inkább a bányászatban elhelyezkedni nem tudó emberek (nők, idősek, csökkent munkaképességűek) dolgoztak.
Hogyan élte meg a város lakossága a bezárást, irányváltást, láttak egyáltalán perspektívát?
Az 1985. december 29-én született kormányhatározat teljesen váratlanul érte a helyi és a megyei vezetést is. Előzetesen nem tájékoztatták sem a bányaüzem vezetőit, sem a dolgozókat. A munkások leszámoltatása nem egyszerre történt, hanem a bányabezárási tevékenységek függvényében, körülbelül 2-3 év alatt ment végbe a folyamat. A következmények: munkanélküliség, elköltözés, a település hanyatlása és a változtatásra nem képes, helyben maradó lakosság körében általános kilátástalanság. A vasércbányászat utáni gipszbányászat és gipszégetés csak nagyon kevés embert tudott foglalkoztatni (nagyjából 100 főt a korábbi 1200-zal szemben). A 37 évvel ezelőtti bánya- és dúsító-bezárás sok tekintetben ma is érezteti a hatását, például azzal, hogy a hajdan vezető szerepet játszó műszaki értelmiség és jól képzett szakmunkások nélkül maradt a település.
Mint diák hogyan élte meg az átalakulást?
Édesapám a vasércdúsító üzem művezetője volt, így bennünket is erősen érintett a bányabezárás. Általános iskolás gyerekként még nem sokat érzékeltem a problémákból, de azt észrevettem, hogy jelentős negatív változások történtek a település életében.
A város vezetőjeként hogyan tekint vissza a bányász örökségre (beleértve infrastruktúrát is) ?
A hajdani bányaüzem infrastruktúrájából nem sok minden maradt fenn, mert a bányabezárás utáni jelszó az volt, hogy amit lehet, pénzzé kell tenni. A vasból készült dolgokat eladták a MÉH-nek, az épületek anyagát bontott téglának stb., a hasznosítható elemek pedig magánkézbe kerültek. A külszíni bánya sem a városé, ahol a híres Bányató és a Rudapithecus-lelőhely fekszik, de legalább a város javára tudjuk ezeket fordítani a tulajdonosokkal történt megegyezés alapján. A volt bányaüzem épületei közül a régi és az új irodaházat, valamint a művelődési házat és a könyvtárat tudtuk átvenni, és ezeket a mai napig használjuk.
A hagyományápolás terén hogyan áll Rudabánya?
A hagyományápolás terén jól állunk: az utóbbi években többszáz-milliós beruházásokat valósítottunk meg, amelyek a bányászmúlt emlékeinek tudományos és idegenforgalmi hasznosítását célozzák. Bányászattörténeti Múzeumunk nemzetközi hírnévnek örvend. A Tájház a hajdani kétlaki bányász életmód emlékeit mutatja be az érdeklődőknek. A volt külszíni bányában tanösvény vezeti végig a látogatókat a legérdekesebb helyeken. A Rudapithecus Látogatóközpont és Látványtár a világhírű őslénytani leletek bemutatását végzi modern technikai eszközök segítségével. 2019-ben kiadtuk Rudabánya új monográfiáját, mivel az 1957-ben megjelent Rudabánya ércbányászata című, egyébként nagyon értékes üzemtörténeti monográfia már elavult. Rudabányán könyv- és folyóirat-kiadás is folyik, amiről a helyiek közül sajnos csak kevesen tudnak, de az itteni (főként a bányászat és a hozzá kapcsolódó szakmák múltjához kapcsolódó, a történelmi Magyarország egész területét felölelő) publikációkhoz a Magyar Elektronikus Könyvtár és az Elektronikus Periodika Archívum, valamint a Hungaricana gyűjtemény állományában az interneten bárki hozzáférhet.
Az adatok azt bizonyítják, hogy sokan keresik és olvassák a Rudabányán megjelent kiadványokat. Mindezek mellett múzeumi rendezvények (Múzeumok Éjszakája, Múzeumi Nap stb.), ismeretterjesztő előadások és más programok is segítik a bányászati hagyományok őrzését városunkban – zárta válaszát Novák Péter, Rudabánya polgármestere.
Ha Rudabánya szóba kerül valahol, akkor a bányató, az egykori vasércbánya és Gabi, vagyis tudományos nevén a Rudapithecus hungaricus ugrik be a legtöbb hazánk fiának. Esetleg a hadtörténelmet, régi magyar irodalmat jól ismerőknél Gvadányi József, császári lovasgenerális, mint a település leghíresebb szülötte. A nagyvilágban viszont, ha valamit ismernek, akkor az Gabi, aki a vasércbányának köszönheti megtalálását. Idézzük fel a „születés” pillanatait Kordos László geológus, őslénytani professzor tollából.
„1965-ben a gyakorlott szemű rudabányai geológus a bánya törmelékes felszínén észrevette, lehajolt érte, majd zsebre vágta. Két évvel később Hernyák Gábor munkahelyi fiókjából egy cukros zacskóban vándorolt Budapestre a porladó, fura állkapocstöredék. A Földtani Intézetben az akkor hatvanéves szakértő, Kretzoi Miklós asztalán kötött ki, akinek a feje elvörösödött, szemüvegét homlokára tolta, majd a tudós néhány nap múlva, a Magyar Nemzet című napilapban, 1967. október 10-én megjelent rövid interjúban közölte felfedezését: „Ez a lény már nem volt majom, de még ember sem, csupán megindult az emberréfejlődés útján, 6–10 millió évvel ezelőtt élt.” A leletet mint újonnan felfedezett emberszerű ősmajmot Rudapithecus hungaricusnak nevezte el.”
Az első lelőhely 1972-ben egy földcsuszamlás során gyakorlatilag megsemmisült, de a közelben folytatták a munkát a kutatók egy 2-3 méter vastag üledékes rétegben. Az ismert leletek abszolút többsége innen került elő. A korábban említett Rudapithecus látványtárban megismerkedhetnek a helyszínnel valamint a Kordor professzor által összeállított kiállítást megtekintve a kutatással, a 8-10 évvel ezelőtti világgal egyaránt. A bánya bezárása után magára maradt város fő kitörési pontjának az idegenforgalmat tekinti, amely zászlóshajója a bányató és a látványtár. Arca pedig Rudi mosolygó/ somolygó arcrekonstrukciója, amely a várossal foglalkozó legtöbb kiadványból, cikkből ismerősként köszön vissza nekünk.
Ajánlom figyelmükbe a látványtár és a 2022-ben megújuló Bányászattörténeti Múzeumot, valamint a részét képező Földvári Aladár Ásványtárt. Itt megismerkedhetnek a térség bányászatának a történetével és a Kárpát-medence ásványvilágával.
-Csontos László-
