Az elmúlt évben már irtunk a Litoplan Nyomdáról, azon belül a kreatív műhelyről, melyet itt olvashat.
Az akkori cikkben is elismeréssel szóltunk az ott dolgozók munkájáról. Az azóta eltelt időben történtek változások, a Design Stúdió részére új lézervágó és gravírozó gépet vásároltak, ezzel kiteljesedett a stúdió munkája, s mindkét műhely új helyszínre költözött.
A Design Stúdióban Dugasz Béla kalauzol végig minket a munkafolyamatokon, és részletesen bemutatja a lézeres technológia lépéseit. A folyamat első lépéseként a lézerfej kijelöli a munkaterületet, amely lehetővé teszi, hogy pontosan látható legyen, a készülő anyag teljes egészében a munkalapon helyezkedik-e el. Ezt követően megkezdődik a lézervágás vagy gravírozás. Amennyiben vágásról van szó, a harmadik munkafázis az elkészült formák összeállítása. A stúdióban rétegelt lemez, valamint plexi vágása és gravírozása egyaránt kivitelezhető.
Előfordul, hogy a folyamat egy negyedik munkafázissal egészül ki. Ha az alapanyagban rejtett hiba (anyaghiba) található, amely megakadályozza a lézervágó áthaladását, a folyamat végén különböző vágóeszközökkel korrigálnak. (A galériában minden munkafázis nyomon követhető.)
Az új gépről, amelyet Béla nagy lelkesedéssel mutat be, hamar kiderül, hogy messze meghaladja elődjét korszerűségében és teljesítőképességében.
A Kreatív Műhelyben a csodálatos alkotások hagyománya továbbra is él. Az itt dolgozó hölgyek szinte minden elképzelést valóra tudnak váltani, ami nem meglepő, hiszen a porcelánfestés hagyományaiból merített tudásuk és kézügyességük az alapja munkájuknak. A műhely kulcsszereplői: Rási Erzsébet, Tamás Zoltánné és Szász Bernadett. Advent idején a karácsony varázsa hatja át munkájukat: dekorációkat – vagy inkább alkotásokat – készítenek megrendelésre, de saját ötleteiket is megvalósítják, amelyeket a Mezey Művészeti Központ karácsonyi vásárán értékesítenek. Ezek az alkotások nemcsak szépek és ízlésesek, hanem különleges hangulatot is árasztanak.
Az igazi kreatív erő akkor bontakozik ki, amikor a nyomdai és design stúdiók szoros együttműködésben dolgoznak, hiszen a kiváló végeredményhez elengedhetetlen a két világ szinergiája. A közös gondolkodás és a csapatmunka biztosítja, hogy a tervezett vizuális megoldások a legmagasabb színvonalon, precízen és innovatívan valósuljanak meg.
Az alkotások iránti növekvő érdeklődés egyre több megrendelést hoz a műhely számára, amely szépen illusztrálja az itt dolgozók tehetségét és kreativitását.
Egy nyomda, ami már sokkal több, mint nyomda
A Litoplan Kft. története inspiráló példája annak, hogyan válhat egy nyomda sokkal többé, mint csupán nyomdászati vállalkozás. Az itt dolgozó megváltozott munkaképességű munkavállalók kreativitásukkal és alkotásaikkal új dimenziókat nyitottak a cég profiljában, bővítve annak lehetőségeit és perspektíváit.
A két műhely működéséről, kihívásairól és eredményeiről Tóth Zoltánnal, a Litoplan Kft. tulajdonosával beszélgettünk.
– Mi inspirálta arra, hogy fogyatékossággal küzdő embereket alkalmazzon? – kérdeztük.
– A Litoplan Kft. lassan 31 éve működik, én pedig több mint 20 éve elhivatottan támogatom a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatását. Fiatal koromban volt egy fogyatékossággal élő barátom, aki 20 éves korában hunyt el. Akkor megfogadtam, hogy ha lehetőségem lesz a fogyatékossággal küzdő embereken segíteni, akkor azt a magam módján meg fogom tenni.
-Ezt a történetet sokan ismerik, és nem véletlenül: tiszteletet parancsoló, hogy egy fiatalon tett ígéret, ilyen méltó módon valósult meg. Az, hogy munkát biztosít ezeknek az embereknek, önmagában is kiemelkedően fontos. Mégis, óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan vált mindez egy Design Stúdióvá és egy Kreatív Műhellyé, ahol – nem túlzás azt állítani – valódi alkotások születnek?
-A válasz egy hosszú és kitartó folyamatot rejt magában. Több mint húsz évvel ezelőtt jelentek meg az első, még csekély számú pályázatok, amelyek támogatást nyújtottak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához. Ahogyan mondani szokták: vállaltam a kihívást. Időközben kiderült, hogy ezek az emberek nemcsak pontos és precíz munkavégzésre képesek, hanem néhányan közülük olyan alkotói tehetséggel rendelkeznek, amely messze túlmutat a hétköznapi elvárásokon. Így született meg mára ez a két, különleges műhely.
– Óhatatlanul felmerül egy fontos kérdés. Az Önök ügyfelei megrendeléseket adnak, amelyeket határidőre kell teljesíteni. A megrendelőt általában nem érdekli a háttér, csak az, hogy az általa kért munka időben és kiváló minőségben elkészüljön. Ugyanakkor a megváltozott munkaképességű dolgozóknál előfordulhat, hogy egyik pillanatról a másikra munkaképtelenné válnak. Hogyan kezelik ezt a helyzetet? Nem okoz Önnek állandó feszültséget, gyomorgörcsöt?
– Én másként tekintek erre. Elfogadtam, hogy ilyen helyzetek bármikor előfordulhatnak, hiszen ez az ő életük szerves része. Az ebből adódó nehézségek megoldását nem teherként élem meg, inkább kihívásként, amelyet örömmel vállalok. Így nem idegeskedem, és gyomorgörcsöm sincs.
Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a megváltozott munkaképességűek kivétel nélkül fogyatékossággal élnek. Ez azonban tévedés! Minden fogyatékossággal élő megváltozott munkaképességű, de nem minden megváltozott munkaképességű személy fogyatékos. Gyakran leegyszerűsítve a kerekesszékes vagy testi fogyatékossággal élő embereket azonosítják ezzel a csoporttal, pedig a sérültség mögött gyakran belső betegségek – például daganatos megbetegedések – állnak. Sokan, akik sérültek, külső szemmel nézve egészségesnek tűnnek, miközben veseátültetésen estek át, látás- vagy hallássérültek, pszichés problémákkal küzdenek, és így tovább.
Nálunk szinte minden típusú fogyatékosság előfordul a munkavállalók körében. Kiemelten fontos számomra, hogy mindenki megtalálja azt a munkát, amelyben a lehető legjobban teljesíthet, és amelyben kiteljesedhet. Ha ez megvan, akkor a közös munka gördülékenyen halad. Természetesen egy másik elengedhetetlen feltétel is van: az, hogy az illető a közösségbe is be tudjon illeszkedni.
Visszatérve a kérdésére, természetesen ennek van egy gazdasági oldala is. Körülbelül 15-17 évvel ezelőtt indult el Magyarországon az akkreditáció rendszere a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. Ez azt jelentette, hogy akkoriban nagyjából 300 vállalkozás, egyesület és szervezet kapta meg az akkreditációt, amely lehetőséget biztosított számukra, hogy évente pályázhassanak állami támogatásra.
Az ilyen pályázatok mögött egy elkülönített költségvetési keret áll. Azonban csak azok pályázhatnak, akik előzetesen megteremtették a foglalkoztatás feltételeit. Ez magában foglalja például a megfelelően biztonságos útvonalak kialakítását, rehabilitációs tanácsadók és mentorok alkalmazását, külön üzemorvosi megállapodások kötését, valamint segítő munkatársak foglalkoztatását. A segítők szerepe különösen fontos hiszen, ha a sérült munkavállaló valamilyen feladatot nem tud elvégezni, ők biztosítják a szükséges támogatást. Ebből is látszik, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása nem egyszerű és nem könnyű feladat.
Tény, hogy a megfelelő pénzügyi feltételeket is elő kell teremteni: nemcsak a sérült munkavállalók bérét és a közterheket, hanem az akkreditációban vállalt kötelezettségekhez kapcsolódó költségeket is. Őszintén be kell vallani, hogy állami támogatás nélkül nem tudnánk ennyi embert foglalkoztatni. Azonban önmagában a támogatás sem elegendő; szükséges, hogy piacképes, minőségi és produktív termékek készüljenek. Ez a közösség mindezt megvalósítja, és erre rendkívül büszke vagyok. Ha megtaláljuk ezeknek az embereknek a kreativitását, mindenki hasznos tagja lehet a közösségnek és a vállalatnak.
– Érdekes kérdés, nehezen is merem előhozni. Az a sajnálatos gyakorlat alakult ki, hogy a foglalkoztatási gondok miatt a megváltozott munkaképességű emberek feleslegesnek érzik magukat. Nincs munka, nincs jövedelem, csak a kirekesztettség érzése. Itt viszont, akikkel beszélgettem, mindenki fontosnak érzi magát. Ön hogyan látja ezt a kérdést?– Gyors reflexióként erre három dolgot szeretnék kiemelni.Először is, több mint 25 éve ugyanaz az üzemorvosunk, aki jelenleg körülbelül kilenc olyan dolgozót lát el, akik nálunk találtak munkát. Az ő szavai szerint, mióta ezek az emberek itt dolgoznak, a korábbi betegségeik miatt ötször kevesebbszer fordulnak hozzá segítségért. Olyan, mintha kivirágoztak volna, mintha új életet kezdtek volna. Ez is bizonyítja, hogy mekkora jelentősége van annak, ha valaki közösségben lehet, jól érzi magát, és értelmes munkát végez.
Másodszor, minden új dolgozónkkal egyeztetek, mert számomra rendkívül fontos, hogy szívesen járjanak be dolgozni. Nem szeretném, ha bárki gyomorgörccsel érkezne hozzánk. Ha valaki nem érzi itt jól magát, valószínűleg nem ebben a közösségben találja meg a helyét.
Harmadszor, az itt végzett munka új kapcsolatokat hoz az emberek életébe, és sokuk számára valódi változást jelent. A magam részéről arra törekszem, hogy minden dolgozónknak megtaláljam azt a képességét, amely révén nemcsak ő boldogul, hanem mi is. Erre kiváló példa a Kreatív Műhely közössége, akiknek művészi érzéke és kiváló kézügyessége csodálatos alkotásokat eredményez.
Dugasz Béla például más területről érkezett hozzánk. Már az első találkozáskor láttam benne az értéket: precíz, alkotóképes, nagyszerű kolléga. Most viszont az előtt a kihívás előtt állok, hogy két év múlva nyugdíjba vonul, és vajon találok-e majd hozzá hasonlóan értékes munkatársat.
Természetesen vannak olyan dolgozóink is, akik nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel. Az ő esetükben az a célom, hogy olyan munkaterületre kerüljenek, ahol kiteljesedhetnek. Például a könyvkötés területén kisegítő feladatokat végeznek. Amikor elkészül a végtermék, büszkeséggel tölti el őket, hogy az ő munkájuk is hozzájárult az eredményhez.
Egy másik fontos tényező a szezonális ingadozás. A mi tevékenységünkben nincs folyamatos, állandó mennyiségű munka: vannak normál üzemmódok, csúcsidőszakok és a nyári hónapok, amikor kevesebb a megrendelés. Ennek áthidalására immár harmadik éve szervezek tréningeket a nyári időszakra a megváltozott munkaképességű dolgozók számára. A tapasztalataim szerint ezek a tréningek rendkívül pozitívan hatnak a közösségre, a munkamorálra és az egyéni személyiségfejlődésre. Úgy gondolom, ez egy munkahelyen rendkívül fontos.
– Sok minden szóba került, és sok minden nem. Van-e olyan dolog, amit Ön fontosnak tart, de nem beszélgettünk róla?-Sok minden van, de egyet mindenképpen kiemelnék. Sajnos a társadalomban még nem látom azt a mértékű empátiát és hatékonyságot, amellyel a megváltozott munkaképességű emberekkel foglalkoznának. Ez a szemléletváltás itt, a térségben is nehezen valósul meg. Érdekes és igazán segítő gesztus lenne például, ha valaki azért rendelne nálunk munkát, mert ezzel kifejezetten támogatni szeretné a megváltozott munkaképességűek munkahelyeinek megtartását, vagy akár azt, hogy még több ilyen embert tudjunk foglalkoztatni. Ezek az emberek is értékesek, ők is szeretnének a társadalom hasznos tagjaivá válni, teljes életet élni. És ezt támogatni szerintem nemcsak érdemes, hanem kötelesség is.
– Köszönöm a lehetőséget, hogy bepillanthattam mindennapjaikba!
– Mi köszönjük, hogy érdeklődött, és örömmel mutattuk meg, hogyan élünk, dolgozunk, és miként gondolkodunk embertársainkról.
