A város szívében található sárkány megosztotta a város lakosságát. Van, aki szereti, van, akiben ellenérzést vált ki. Ennek ellenére életünk része lett, hiszen az a kínai kultúra meghatározó eleme, s ma egyre több kínai él városunkban.
Miután véget ért a választás, már nem lehet politikai felhangja a versnek. Dankó Attila írta le gondolatait a sárkányról.
Dankó Attila
KOLOR SÁRKÁNY
Hol a bükk kezdi a kaptatóját
S a túrázó is megpihen
Fényeiben halkan nyugszik
Egy kis város a semmiben
Több ezernyi ember sereg
Éli mindennapi életét
S itt ahol a Sajó nyaldossa
A város másik szegletét
Itt lett dísze büszkesége
Bár mosolyognak Őt látván
Rideg beton talapzatra
Pihent le egy színes Sárkány
Büszkén áll s a dísze lett
A város házi tér előtt
Egész nap a várost nézi
Estre délben délelőtt
Némán figyel s mindent lát
Előtte titkok nincsenek
Árnyékában megpihennek
Idősek s a gyermekek
Megosztva bár de mégis lassan
A város színes része lett
Őrzi a múltat s jelent jövőt
Hozva újabb színeket
Hisz az egykor rideg Ipar város
Így lett lassan hírneves
Hogy ledobta szürke nagykabátját
Lett napról napra színesebb
S Ő csak csendben nézi
A színekben a szürkeséget
Nem találja a bámészkodók
Szemeiben a büszkeséget
Ha valamikor arra jársz
Csak egy röpke pillanatra
Ne sajnáld az időt kérlek
Nézz e beton talapzatra
Hisz ez nem a messzi kelet
Hol minden sarkon ilyet látván
Kis városunkat itt vigyázza
Büszkén egy nagy színes sárkány
Csendben némán s mégis lassan
A mi életünk része lett
S ha rá veted a pillantásod
Hidd el majd az éke lesz