A Challenger-katasztrófa a floridai Cape Canaveralről indított Challenger űrrepülőgép 1986. január 28-án bekövetkezett megsemmisülése volt. Az űrhajó 73 másodperccel az indítás után 14 km-es magasságban katasztrófális műszaki hibát szenvedett el és felrobbant, a fedélzetén tartózkodó hét űrhajós, Francis Scobee, Michael Smith, Ellison Onizuka, Judith Resnik, Ronald McNair, Gregory Jarvis, Christa McAuliffe életét veszítette. Ez lett volna a Challenger tizedik űrrepülése.
Egy másik űrhajó, a Columbia-kilövésének csúszásai miatt halasztották el a Challenger startját is, január 22-éről 23-ára, majd 24-ére. Előbb időjárási, majd műszaki gondok miatt a start végül január 28-ára került át. Még ekkor is késleltetni kellett a felbocsátást mintegy két órával, az egyik fedélzeti tűzérzékelő meghibásodása miatt Volt, amikor nem tudták lezárni az űrrepülőgép ajtaját, volt, amikor az erős oldalszél jelentett gondot.
A katasztrófa pontos okát a vizsgálóbizottság tagja, a Nobel-díjas fizikus, Richard Feynman így fogalmazta meg: a hideg időjárás károsan befolyásolta a tömítőgyűrű rugalmasságát, így az nem volt képes betölteni funkcióját.
A hibáról ugyanakkor, mint utólag kiderült, tudott a NASA, a szilárd hajtóanyagú rakétákat gyártó Morton Thiokol cég emberei figyelmeztették a NASA-t: a rajt időpontjára előrejelzett hideg esetén a tömítőgyűrűk nem tömítenek kellőképpen.
A megsemmisült úrjármű üzemanyagtartálya robbant részt, ebben induláskor másfél millió liter folyékony hidrogén és több mint félmillió liter folyékony oxigén volt, robbanóerejét egy kisméretű atombombaként határozták meg.