Tardona környékét jókedvében alkotta a teremtő, a falut meg szorgos lakói, akik gazdálkodók voltak, majd sokan elmentek a bányába és kétlaki életet éltek, de ez is rég véget ért már. A település kulturális életéről, hagyományokról, változásokról Lovas Albert nyugalmazott iskola igazgatóval beszélgettünk, aki a helyi kulturális élet egyik motorja immáron fél évszázada.
Aki hallott már Tardonáról, azok abszolút többségének Jókai Mór bujdosása ugrik be elsőként. Induljunk tehát a „kályhától”. Él még a községben a Jókai kultusz?
Igen él és minden tardonai ember ma is nagyon büszke a Jókai Mór által leírtakra: „Tardonára menjetek emberséget tanulni!” „Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok, de senki nem árult el… a falut Tardonának hitták”, hirdeti az emlékház falán található tábla is. A falu tisztelettel emlékezik a nagy íróra, intézményei is az Ő nevét vették fel. Az általános iskola és az egykori úttörőcsapat is a Jókai nevet viselte. A nemrég újjáépült kultúrházunk neve is Jókai Mór Művelődési Otthon és Könyvtár. Februárban, a nagy író születésnapján általános és középiskolásoknak szervezett irodalmi délutánnal, majd az azt követő játékos ki mit tud?-dal tisztelgünk Jókai emléke előtt.
Már gyermekkoromban megtapasztaltam, – hogy jó vagy éppen rossz az idő – de a helyiek jó kedvvel mennek a márciusi ünnepségre,- ahol Jókai tardonai bujdosása mindig hangsúlyt kap – mert az emberek magukénak is érzik e nagy írót! Március végén évente megrendezésre kerül a Tardonai Fiatalok Hagyományőrző Egyesülete által szervezett Jókai Emléktúra a Bükkbe és az azzal egybekötött szellemi vetélkedő, melyen mindig 4-5 száz ember vesz részt. Az író iránti tiszteletből a Kulturális Egyesületünk nagyrészt felkereste az emlékhelyeket, Révkomáromtól – Balatonfüredig és a Sváb-hegytől a budapesti sírjáig. Azt is gondolom, a ma, de a jövő tardonai embere is örömmel vállalja ezen örökség folytonosságát.
Milyen kulturális hagyományokat, értékeket örököltek őseiktől és hogyan ápolják?
Sokat és sokfélét. Talán a legfontosabb, hogy őrizzük és őriznünk kell a fentebb is említett jelzőt, az emberséget! Nagyon jó azzal a tudattal élni, ha az emberek meghallják a Tardona szót, azonnal a Jókai szavai jutnak az eszébe:becsület és tisztesség.
Hagyományokból jutott nekünk bőven és azok jelentős részét igyekszünk szinten tartani és ápolni, valamint átmenteni a jövő generációja számára. A 70 – 100 évvel ezelőtti tardonai ember szórakozási és kapcsolatteremtési formája gyakorlatilag két fő részből állt. Tavasztól őszig a dalos utcai séta és a séta közbeni utcai játék, valamint az Anga-sori karikázó, ahová bekapcsolódtak a legények is, és késő estig ropták a ropogós csárdást.
A másik, a tél elején kezdődő és a tél végéig tartó fonóház. E zajos, de kulturált komplex szórakozási, és némi fonómunkát is végző kollektív tevékenység a falu fiatalságának jelentős részét magához vonzotta. Hogyan ápoljuk? Örömömre több helyen, több formában. Boldogságot jelent, hogy óvodásaink népviseletbe öltözve dalolnak, táncolnak és a szülők is kedvet kapnak e hagyományhoz. Még több örömet jelent, hogy a Tardonai Táncoslábú Lányok szinte profi formában öregbítik a leánytáncokat.
A Tardonai Kulturális Egyesület pedig immárom 25 éve jó kedvvel és teljes odaadással tesz eleget önként vállalt feladatának, közelben és távolban megismerteti Tardona hagyományait. Nagyon örültünk, hogy pár éven át a Tardonai Nyugdíjasok Baráti Köre is énekelte dalainkat, népszerűsítették falunk hagyományait! Örömömet tetézi, hogy Magyarországon 70-80 néptáncegyüttes és Európától – Amerikáig sok-sok csoport táncolja a Tardonai Leánytáncot, a csűrdöngölő csárdást! Megható érzés volt látni a youtubon, hogy kaliforniaik, akik egy szót se tudnak magyarul, de a fonetikusan leírt tardonai dalt magyarul énekelték.
Említhetnék még több népszokást, melyek jelentős része újból a kedvelt foglalatosságok közé kerül, egyre több ember vesz részt e rendezvényeken. A legutóbbi, a szüreti felvonulás volt.
Egykoron szénbánya is működött a község határában, sokan dolgoztak itt és más, környékbeli bányákban. A bányász hagyományok, kultúra jelen van még valamilyen szinten Tardona életében?
Valóban, a tardonai férfiak jelentős része a közeli szénbányában dolgozott. Egy-két kivételtől eltekintve, e bányászok „kétlaki” életet éltek, a bányai munka mellett a 2-3, vagy a 6-8 holdas földjeiket is művelték. Úgy is fogalmazhatnék, kizsákmányolták magukat! Sokszor a bányába is a földről és a bányából is határbeli munkára érkeztek. A bányai rendezvényekre, bányásznapokra a közeli Herbolyára és Kazincbarcikára jártak, talán ezért is nem alakult ki helyben sajátos bányászkultúra. Pedig megérdemelték volna, mert a föld alatt is a legnehezebb fizikai munkát végezték, melyért tisztelték és szerették a tardonai erős fiúkat.
Néhány évvel ezelőtt- kedves kis műsor keretében – a tardonai bányászok emlékére emlékkövet avattak, mely ma is látható a hivatal előtt. Gyakorlatilag bányász hagyományaink nincsenek, és azt gondolom az 1-2 megtanult „bányászcsokrunkkal” tisztelgünk az egykori bányászok előtt.
A rendszerváltástól eltelt három évtized alatt hogyan változott a község kulturális élete?
Igen, változott és jó irányban. A kultúra és a kulturálódási szint emelésében sokat segített a volt általános iskola és ma is segítenek a civil szerveződési csoportok. A korábbi évenkénti 4-5 alkalommal szervezett színházlátogatás – a pandémia miatt – elmaradt. A község vezetése – a pénztárcájához mérten – igyekszik kielégíteni az alapvető szórakoztató és kapcsolatteremtési lehetőségeket. A farsangtól a falu karácsonyfájának felállításáig sok lehetőséget teremt az együtt eltöltött kulturális „együttélésre”,és főleg az ifjúság körében kedvet kap a manuális tevékenység is. Öröm számunkra, hogy vannak falubéli művészeink, akik sokoldalú – képző, alkotó – tevékenységükkel emelik Tardona elismerését.
Vannak új kulturális kezdeményezések?
Örömmel mondhatom, igen, van. Az elmúlt évben alakult a fiatalokból álló Tardonai Színjátszókör. Ők is ápolják hagyományainkat, de a község valamennyi rendezvényén szivet-lelket gyönyörködtető és mély érzelmekre is ható műsorokat mutatnak be.
A már említett rendezvényeket nem ismételném meg, de húsvéttól őszig folyamatos a kulturális, közösségi élet Tardonán. A tojásfa állítás már a község határán túl is ismert attrakció. Sokan részt vesznek benne, amit az is mutat, hogy legutóbb mintegy 2000 tojás díszítette a fát. Nyáron rendeznek falunapot, amelyen a fiatalok érdeklődésének megfelelő, népszerű zenészeket hívnak meg sztárvendégként, de a helyi művészeti csoportok is fellépnek. Folyamatos a munka. A művelődési ház otthont ad a csoportoknak, tevékenységeknek és aktívan szervezi a község kulturális életét. Czakó Tivadar polgármester elkötelezett híve a hagyományőrzésnek, a kulturális élet sokszínűségének. Az 1998-ban alapított Tardonai Kulturális Egyesületnek polgármester úr az elnöke, a kuratórium munkájában én is részt veszek. Az advent is kijött a templom falai közül, közösségi rendezvény lett 6-9 éve Tardonán, természetesen az egyház részvételével. Szerencsére Tardonának aktív a kulturális élete. Nem is fér bele minden egy cikkbe – mondta zárásként a nyugalmazott iskolaigazgató.
Beszélgetés közben elárulta, de szerénységből nem említette az interjúban, hogy 2019-ben Fonóházunk fehérre van meszelve címmel jelent meg a könyv a helyi fonóházi hagyományokról.
Csontos László
