Sajószentpétertől délnyugatra, a Pitypalatty-völgyben fekszik a közel 400 lelkes település, melynek polgármestere Tőzsér György. Vele beszélgettünk az elmúlt másfél év gondjairól, a jelenről és a jövő terveiről.
Szakoktatóként dolgozik Kazincbarcikán a „Surányiként” ismert iskolában. Kellett még egy nyűg a nyakába, amivel egy település vezetése, irányítása jár?
Először is ez nem nyűg számomra. Jóleső érzés, hogy a település lakosságának többsége bizalmat szavazott nekem. S ez ettől kezdve számomra ez szolgálat, egy nagyon nemes és szép feladat. Tenni azért a településért, ami nekem is otthonom.
Tőzsér György polgármester
Mi késztette arra, hogy a település polgármesteri posztjáért induljon a választáson?
Sok oka volt ennek, de néhányak kiemelek ezek közül. Az a polgármester, aki az előző ciklusban volt a település első embere, választási kampányában azt ígérte, hogy ha ő lesz a polgármester, Sajókápolnán nem fog külszíni bánya nyílni. Aztán a választást követő decemberben már arról tájékoztatta a lakosságot, hogy milyen jól jár majd a falu a bányától befolyó adóval. Ez a pálfordulás szerintem sokakat meglepett, így engem is.
A külszíni bánya az ő polgármesterségének ideje alatt megnyílt. Én korábban, még az engedélyezési eljárás során képviselő voltam, azt magam is megszavaztam, azzal, ha a hatóság mindent rendben talál, akkor működjön. De olyanról például, hogy robbantással is művelik a bányát, szó sem volt. Később elhangzott, ha véletlenül robbantásra kerülne sor, akkor előtte mindenkit értesítenek, videófelvételt készítenek a házakról, infrastruktúráról annak érdekében, ha kár keletkezne, akkor az bizonyítható legyen. Ennek ellenére az játszódott le, hogy az emberek betelefonáltak a hivatalba, hogy mi volt ez a zaj, robbantás? A válasz: ők nem tudnak semmiről. Ez számomra érthetetlen és elfogadhatatlan hozzáállás volt.
Pedig a lényeg az lenne, hogy olyan faluban éljünk, ahol a lakókat partnerként kezelik, értük dolgoznak. Olyan faluban éljünk, ahol, ha a fiatal építkezni, boldogulni akar, akkor a bank merjen jelzálogot bejegyezni, ne pedig a kérelmet kelljen elutasítani kétes viszonyok miatt. Olyan faluban éljünk, ahol a vezetés nem uralkodni akar a településen, hanem együtt lélegezni a lakossággal.
A lényeg: rengeteg cirkusz volt az emberekhez való viszonyulásból, a robbantásokból. Abból pedig sokaknak végképp elege lett, hogy a robbantásos bányaművelés miatt a befőttes üvegek elindultak a polcokról.
Őszinteség kell, partnerség kell a lakossággal, nem pedig uralkodás a településen.
Milyen anyagi kondíciókkal vette át a település irányítását?
Ez egy érdekes, s számomra is mellbevágó történet. 25 000 Ft volt a „kasszában”. A közfoglalkoztatás külön számláján nem volt pénz, holott a Munkaügyi Központ szerint 1 600 000 Ft-nak kellett volna lenni annak érdekében, hogy tudjuk fizetni a béreket a program hátralevő részéig. Ezen kívül a település szociális tűzifa pályázaton 1 200 000 Ft-ot nyert, amely összeg szintén hiányzott a számláról. S a bajt csak tetézte, hogy a volt polgármester asszony testületi ülésen kérte végkielégítése kifizetését, ami másfél millió Ft. Aztán később kiderült, hogy vannak még kifizetetlen számláink is, így az összes tartozásunk 4,5 millió Ft körül volt, a „kasszában” ezzel szemben 25 000 Ft. Szóval feladta a leckét a település pénzügyi helyzete, különösen azért, mert Sajókápolna éves központi támogatása 12-14 millió Ft körül van. Vagyis hiányzott annak kb. 30 %-a. Ez számunkra ebben az összefüggésben óriási összeg.
Hogyan sikerült kimászni ebből a helyzetből?
A korábbi években itt Sajókápolnán egy turista szálláshely megépülésére került sor Vass Lajos polgármester úr sikeres pályázatának köszönhetően, ami eddig kihasználatlan volt. Minden ismeretséget latba vetve sikerült elérni, hogy a környező üzemben dolgozók elhelyezése a szálló kapacitásáig itt oldódjon meg. 2019. novembere óta folyamatosan vannak szállóvendégek, átlagosan 1 millió Ft a havi bevételünk. Ebből tudtuk kifizetni a közhasznúak bérét, majd rendeztük a tartozásainkat, s kifizettük a volt polgármester végkielégítését is. Igaz, ez utóbbiban volt egy kis kanyar. S persze közel 6 hónapig egyetlen képviselő sem, s én magam sem kaptam tiszteletdíjat annak érdekében, hogy rendeződjön Sajókápolna pénzügyi helyzete.
Mi volt az a „kis kanyar”?
Miután nem volt pénzünk és nem tudtuk kifizetni a végkielégítést, beperelte az önkormányzatot a volt polgármester. Ő arra alapozta kérelmét, hogy a számlánkra érkezett 15 millió Ft, abból tudnánk fizetni, ha akarnánk. Ez annyiban igaz volt, hogy falugondnoki buszra nyert pénzt az önkormányzat. De az célzott támogatás volt, azt másra nem használhattuk fel, mert akkor visszavonják a támogatás összegét, ezen felül büntető kamatot kell fizetnünk a kapott támogatás összege után. Ezt a munkaügyi bíróság is így látta. Végül megegyeztünk vele, hogy 3 részletben tudjuk kifizetni a végkielégítést. Ez meg is történt, de amikor az egyik probléma megoldódott, jött a másik.
Ez így elég talányos megfogalmazás. Mire gondol?
Demeter képviselő úr közbenjárásával, akivel településünk a választások óta nagyon jó kapcsolatot ápol, sikerült 14 millió Ft-ot kapnia Sajókápolnának az orvosi rendelő felújítására még az előző polgármester irányítása alatt. Aztán az választások után átvétel során kiderült, hogy bár a pályázati program és a számlák, melyeket kifizetett az önkormányzat, szinkronban vannak, de a kivitelezés ezekkel nem egyezik. Mit tehet a település vezetője ilyenkor? Kénytelen feljelentést tenni, ami miatt sokak szemében bizonyosan szálka vagyok, de a lelkiismeretem tiszta, nekem az a tisztem, hogy védjem a település vagyonát, felelősen gazdálkodjak.
Nem terhelik meg ezek az ügyek a képviselő-testület munkáját?
Természetesen rányomja a bélyegét, jelen van az ezekből adódó feszültség. Van még egy másik feljelentésünk is a gazdálkodás visszásságai miatt, ami talán fokozza ezt. De egyszer mindezek véget érnek, kiderül, hogy ezekkel az ügyekkel hogyan állunk, aztán minden mehet tovább. Persze sok egyéb módon is igyekeznek a munkám gáncsolni, mint a templom támogatása, de ezek esetében is előbb-utóbb minden rendeződik.
Tegyük félre a gondokat. Mik a tervei?
Egyik legfontosabb a közösségépítés. Ennek nem csak a közös programok az elemei, hanem az is, hogy a település iránti felelős gondolkodást erősítsük. Tegyünk a településért akár azzal, hogy saját portánk elejét rendben tartjuk, akár azzal, hogy segítjük egy közösségi rendezvény megszervezését, akár azzal, hogy figyelünk egymásra, segítjük egymást.
Jó lenne eljutni oda, hogy több segítséget tudjunk nyújtani a lakosságnak. Az iskolakezdési támogatáson keresztül a tűzifa biztosításán, kirándulásokon, falunapokon át, a sajátos egyéni gondok támogatásáig. Szükségünk lenne egy olyan közösségi házra, ahol a különböző korosztályok megfelelő körülmények között tudnák szabadidejüket eltölteni, otthont adna közösségi rendezvényeknek.
Ezen túlmenően a Pitypalatty-völgyben élők nagy álma egy kerékpárút Sajószentpéter és Varbó között, ezáltal elérhetővé válnának a bükki kerékpárutak, és a völgyünk bekapcsolódhatna a turizmus vérkeringésébe.
Kevesen tudják, hogy itt Sajókápolnán a harmincas évek közepétől a hatvanas évek közepéig működött egy repülőtér vitorlázó gépek számára. Ennek emléke a településen található Repülő Múzeum, amit felújítani, bővíteni, fejleszteni szeretnénk. De ha sikerül a település lakosságából valódi alkotó közösséget formálni, a jövőre vonatkozó utat majd ők jelölik ki, mi pedig igyekszünk azokat megvalósítani. Mert ez a dolgunk.
Köszönöm a beszélgetést!
-rizner-
